Szent Patrik Nap Budapesten

Ez mostmár tényleg a legvégső visszaszámlálás. A kicsi, de annál lelkesebb budapesti ír közösség olyan programot hozott össze az idei Szent Patrik Napra, hogy attól bárki megnyalhatja mind a tíz ujját. Nemcsak felvonulás lesz, hanem zene, mozi, színház, Guinness-rekord. Ja, meg sör.
Szóval, ha valaki véletlenül még nem hallotta volna…
Március 17-én A Felvonulás 12 órakor kezdődik, gyülekező a Szabadság téren. Cél az erzsébet téri Akvárium (ex-Gödör). Délután 3-tól 6-ig zene, tánc, kézműveskedés, ami belefér.
Ennyi? Dehogy!
A bemelegítés már március 14-én elkezdődik. Ekkor lesz a Gift of the Gab (kb: A Rizsázás Művészete – rögtönzött szónoklatok bajnoksága) Nagydöntője. Én már láttam az egyik elődöntőt. Nagy show lesz a döntőben, az biztos. Részletek: www.speechslam.com
Vagy inkább színház legyen? Lesz az is.
“Stones In His Pockets”
Március 16-án 19:30 órától igazi Szent Patrik Napi különlegességet láthat a Tisztelt Nagyérdemű. Magyarország legsikeresebb angol nyelvű előadásának alkotói, Matt Devere és Mike Kelly tündökölnek majd a világhírű ír darab mind a 15 szerepében!
A MADHOUSE bemutatja a MERLIN produkcióját
írta:Marie Jones,
rendezte: Magács Laszló
hol:International Buda Stage (IBS) Tárogató út 2-4, Budapest 1021
jegyek: 2,500 Ft. diákoknak: 2000Ft.diákcsoportoknak (10+) 1800 Ft.
részletek: www.madhousetheatre.hu
jegyrendelés: mikekelly619@hotmail.com, tel 06 30 433 1922 vagy Borbáth András (IBS) : aborbath@ibs-b.hu, tel 061 391 2525

Kutyaharapást szőrivel….meg mozival.

A szervezők gondoltak a kézműveskedésben megfáradtakra is
Levezető programként még éppen belefér egy filmfesztivál, a Jameson az irish Film Institutet és az Irish Film Board támogatásával március 18-án vasárnap a Toldi moziban.
Délután 4.30-tól: rövidfilmek
este 6: His n Hers
este 8: 100 mornings

Szóval, jöttök? Gyertek

A múltkor azt írtam, hogy a Szent Patrik Napi írré váláshoz csak egy kis életigenlés kell. Most jutott eszembe, hogy létra is. Vagy sámli, vagy hokedli. Vagy bármi más, amivel a nehézségek (és a tömeg) fölé tudjuk a legkisebb résztvevőket emelni.
Ez számomra tavaly a dublini felvonuláson vált egyértelművé. Mivel mindig is előrelátónak tartottam magam, már jó két és fél órával a parádé kezdete előtt kiértem a „terepre”. Eső nem esett, kicsit fújdogált a szél, és a tömeg is elviselhető volt. Még sikerült egy kis járdaszigetre is úgy felkapaszkodnom, hogy mindent lássak. Már épp kezdtem volna elégedetten dörgölni a tenyeremet, amikor lassan érkezni kezdtek a kisgyermekes családok, apu nyakában ülő csemetékkel. Nyilvánvaló, én is mindig így néztem a felvonulást, igaz az május 1-jei volt, nem március 17-ei. A tömeg nőttön-nőtt, nekem pedig új lesállás után kellett néznem, amit meg is találtam a Trinity College kerítésén. A vaskerítésre felmászni nem volt olyan nehéz, megkapaszkodni már annál inkább, hosszasan fogódzkodni, meg lehetetlenség. Lemászás, új leshely, kőkerítés teteje, ideális. A kerítésen mellettem balról és jobbról idegeskedő apukák, akik alig tudták kivárni a felvonulás kezdetét. Őket 12 éves forma kisfiuk intette rendszeresen türelemre, az egyik még az üdítőjéből is adott apunak, hátha az segít. Aztán a nézelődők újabb hulláma érkezett kezében a kivédhetetlen, legyőzhetetlen fegyver, a háztartási létra és az IKEA konyhai fellépő. Katonás sorban elrendeződtek előttem és a többi kerítés tetején gubbasztó előtt, és felmászva a létrára, tökéletesen elzártak mindenféle kilátást. Mit volt mit tenni, a kerítésről is lemásztam, és belátva, hogy a felvonulást nem fogom páholyból nézni, bevetettem magam a tömegbe. Épp időben, ekkor ért oda a felvonulás. A hab a tortán már csak az volt, hogy néhány tűzoltózenekart leszámítva, magas mozgó állványokon érkeztek a parádé résztvevői. Így aztán az én mászási gyakorlataim és a létracipelés is szükségtelen volt.
A felvonulás mozgalmas, néha kicsit félelmetes és tanulságos volt. De erről majd legközelebb.
Az idei Szent Patrik napi felvonulás számomra más lesz. Főleg azért, mert ezúttal nem Dublinban, hanem Pesten fogok a parádén részt venni. És nemcsak bámészkodni.

Ennyi van hátra Szent Patrik Napig.

Na és? Mi közünk nekünk Szent Patrikhoz vagy a Szent Patrik Naphoz? Az valami ír dolog.

Háát… Szent Patrik Napja érdekes módon Amerikából tért vissza az őshazába. Az első nagy felvonulás ugyanis a 18. század elején volt Bostonban. Azóta persze Írországban számtalan helyen megrendezik a parádét. És persze Szent Patrik Nap mindenütt van, ahol írek vannak. És mivel írek mindenütt vannak, így Szent Patrik Nap is van mindenütt. Budapesten is. Tavaly volt az első, kevés publicitást kapott, de ez egy percig sem zavarta sem a szervezőket, sem azt a majd’ ötszáz embert, aki részt vett.

Szent Patrik Napja Patrik halálának évfordulója. Persze, aki legalább egyszer járt már Írországban márciusban, (vagy legalább a Szökevény című filmet látta) tudja, hogy semmi pátoszra nem számíthat azon a bizonyos hétvégén. Annál inkább egy csomó, kicsit őrült emberre és hihetetlen forgatagra, ahol azért mégis mindenkinek megvan a helye és mindenki jól érezheti magát.

Az igaz, hogy Szent Patrik azon kevés jelentős személyiség egyike, aki semmilyen módon nem kapcsolódik Magyarországhoz. Se egy szegedi nagynéni, se egy pesti szatócsbolt. Persze mindez csak azért, mert jópárszáz évvel a magyar államalapítás előtt élt, az ötödik század első felében. Ráadásul nemcsak hogy magyar nem volt, de még igazán ír sem. Vagyis dehogynem. Nem ír földön született, sőt rabszolgaként hurcolták el Írországba, ahonnan megszökött. Aztán egészen szép egyházi karriert futott be. De – a legenda szerint isteni sugallatra – mégiscsak visszatért oda, ahol fogva tartották. Mert úgy gondolta nem haragudnia kell az elrablóira, hanem meg kell őket térítenie. Igencsak sikeres volt ebben a munkájában is, a történészek szerint többek között azért, mert “csak” térített, de nem igyekezett kiirtani a kelta hagyományokat. Nem kellett félni tőle, nyugodtan lehetett szeretni és hinni neki. Így lett Írország apostola és legnépszerűbb szentje. Persze nem lett volna szent, ha nem tett volna jópár csodát is. Éppen ezret, mindenfélét. Holtakat támasztott fel, gyógyított, vizet fakasztott, mikor mire volt szükség. Ráadásul kiűzte a kígyókat a szigetről, és örökre összekötötte az íreket és a lóherét.

És hogy mégis mi olyan jó a Szent Patrik Napban? Az, hogy egy napra mindenki ír lehet. Írnek lenni márpedig jó. És nem is olyan nehéz. Csak egy kis életigenlés kell hozzá. Na, nem olyan sok, épp csak annyi, ami kirángatja az embert a fotelből és kiviszi a felvonulásra a többi “ír” közé. A többit már elintézi a tömeg. Mert tömeg az mindig mindenütt van. Remélhetőleg az idei budapesti felvonuláson is. Már ha ott leszünk. És már miért ne lennénk ott?